A kávé világhódításának útját misztikus történetek, népszerű legendák lengik körül, mivel viszonylag kevés írásos dokumentum maradt fenn a történelem során, amely hitelesen igazolná a pontos eredetét. Többféle – sokszor rejtett igazságokat tartalmazó – történet is született az évszázadok során, ami még inkább különlegessé teszi a „fekete levest”.
„Fekete, mint az ördög, forró akár a pokol, tiszta, mint egy angyal, édes, mint a szerelem.”
Talleyrand, francia diplomata
A legnagyobb valószínűséggel Abesszínia – a mai Etiópia – területe a kávécserjék eredeti hazája. Kaffa város körül még ma is találkozni lehet vadon növő cserjékkel, amelyek elérhetik a 12 méteres magasságot. Az egyik legnépszerűbb monda is ehhez a helyszínhez, valamint egy Khaldi nevű kecskepásztorhoz, és az Ő felfedező természetű kecskéihez köthető. A legeltetés alatt a kopár homokdombokon hamar elfogyott a gyér növényzet, ezért Khaldi jószágai felmásztak a meredek sziklákra, hogy a hasadékokban talált bokrokkal csillapítsák éhségüket. Amikor visszatértek az állatok a karámjukba, feltűnt a pásztornak, hogy a kecskék rendkívül élénkek, s ahelyett, hogy lepihennének, mint máskor, most ugrálnak, mekegnek, hajszolják egymást.
Másnap Khaldi követte a legelésző kecskéket, hogy kiderítse minek köszönhető ez a jelenség, és egy addig ismeretlen, piros és zöld bogyókkal teli növényt talált, amelyet élvezettel fogyasztottak a jószágok. Khaldi úgy döntött, kipróbálja ő is, és hamarosan eufórikus állapotba került. Tapasztalatait megosztotta a közeli kolostor szerzeteseivel, akiknek gondot okozott, hogy az éjjeli imádkozás alatt folyamatosan éberen tudjanak maradni. A szerzetesek kaptak az alkalmon, és a kolostor udvarán tűz fölött szárították a gyümölcsöt, majd ezt követően a babszemeket, forró kövekre tették, hogy a szikkadás után porrá törhessék őket. Utána a fekete port forró vízbe szórták. Hirtelen egy eddig ismeretlen és elbűvölően finom illat töltötte be a levegőt. Kíváncsian kortyolgatták a zavaros, barna italt, és hamarosan azt tapasztalták, hogy hallatlan frissesség árad szét tagjaikban, szemükből eltűnik az álmosság, s olyan világosan tudnak gondolkodni, ahogy eddig csak nagyon ritkán.
A kávé, mint kedvelt ital csak párszáz évvel felfedezése után honosodott meg a Vörös-tenger másik partján, Jemenben. A legtöbb forrás ide vezeti vissza a kávéfogyasztás élettörténetét. Pontosan nem lehet tudni, hogyan került át Arábiába, de onnan szigorúan megtiltották a kivitelét, csakhogy már akkor sem lehetett minden zarándok mellé rendőrt állítani. A tiltott gyümölcs – az első emberpár óta a legédesebb – a legenda szerint Baba Budan szúfi szerzetesnek köszönhetően szökött meg a területről. Az ország ekkoriban még uralta a kávétermesztést és kereskedelmet. A leszüretelt kávét feldolgozták, a magokat csírátlanították és így kereskedtek vele. Baba Budan Mocha kikötőjében ismerkedett meg a kávéval, majd a Mekkába vezető zarándoklaton a kávépörkölés és fogyasztás szokásaival. Mielőtt visszatért szülőföldjére (Indiába) hét élő kávészemet csempészett ki az országból. Hogy miért pont 7 szemet? A szent küldetéshez szent számok járnak, és az iszlám vallásban a hetes szám szentként/szenteltként van kezelve. Nem is csoda, hogy sikerrel járt a „szöktetés”.
Egyes mondák a kávé népszerűsítését Mohamednek, az iszlám vallás megalapítójának tulajdonítja.
A hagyomány szerint egy alkalommal, amikor súlyos betegen feküdt az ágyán, megkönyörült rajta Allah, és Gábriel arkangyallal küldött neki egy gyógyító italt, amely fekete volt, mint a Kábakő Mekkában. Ez a „qahwa” (izgató) Mohamedbe ifjú erőt öntött, olyannyira, hogy az ital elfogyasztása után képes volt negyven férfit kiemelni a nyeregből, majd ugyanennyi nőt megismertetni a szerelemmel.
A kávéital elterjedése összefügg az iszlám terjedésével Észak-Afrikában, Dél-Európában és Dél-Ázsiában, valamint 1300 körül az oszmán birodalom terjeszkedésével is. Mivel a próféta megtiltotta híveinek a bor élvezetét, ezért a kávé kiemelkedő szerephez jutott az iszlám kultúrában. Konstantinápolyban 1554-ben nyílt meg II. Szulejmán alatt az első kávéház. A keresztény Európában Velence ismerte meg elsőnek a kávét 1615-ben. Rögtön akadtak ellenzői az egyházi körökből. A fanatikusok felszólították VIII. Kelemen pápát, hogy az „ördög italát” helyezze egyházi átok alá, hiszen az iszlám is tiltja a bor élvezetét híveinek. A pápa erre nem volt hajlandó, mert maga is kitűnő italnak tartotta a kávét, olyannyira, hogy állítólag ezt mondta róla:
„Ha az ördög itala ennyire finom, inkább csőbe kellene húznunk és meg kellene keresztelnünk.”
A „qahwe”, „kahwe” bizonyíthatóan arab szavak, amelyekkel európai utazók találkoznak Arábiában, sőt a törökök is a „kahwe” szót vették át és terjesztették el az oszmán birodalomban. Ebből ered a mi kávé szavunk is, ellentétben más európai nyelvekkel, amelyek a latin coffea szót vették át, és használják saját kiejtésük és helyesírásuk szerint. Az említett arab szavak eredeti jelentése bor volt, és valószínűleg azért vitték át jelentését a kávéra is, mert hasonló élénkítő, hangulatjavító hatása volt.
Az 1600-as években az olasz, német, francia, holland kereskedők egymással versenyezve igyekeztek meghonosítani a növényt a tengerentúli gyarmatokon. A versenyfutást Hollandia nyerte, így ők lettek az első európaiak, akik kereskedni kezdtek a kávéval. Megalakult az első európai kézben lévő ültetvény, mely nagyon gyorsan követőkre talált. A hollandoknak köszönhetően jutott el Franciaországba a kávé, miután egy kávécserjét ajándékoztak XIV. Lajosnak, aki szenvedélyes kávészerető hírében állt. Ezt a bizonyos 1,5 méteres fácskát botanikus kertbe szállították, és nyomon követhetően ez lett az őse a legtöbb francia gyarmaton termesztett kávának. 1715-ben Bourbonba is szállítottak kávénövényeket, amelyek révén az ország hamarosan kávéexportőrré vált. Egyetlenegy növénynek köszönhetően a kávétermelés terjeszkedni kezdett. De ugye van egy kis hiányérzetünk? Igen, ezen az állomáson is van egy legendás történet.
Állítólag az ebből a kávécserjéből származó első hajtások egy francia nemes, Gabriel Mathieu de Clieu által jutottak el Martinik szigetére 1720-ban. „A történelem ismétli önmagát” – szokták mondani, Clieu kapitány is kénytelen volt megszöktetnie a kávét a karib-tengeri szigetre, mivel a francia hivatalnokok nem engedték, hogy elszállítsa a növényt. A hosszú hajóút sok megpróbáltatással volt kikövezve: tunéziai kalózok támadták meg a hajót, kifosztották a legénységet, több viharba is belekeveredtek, sőt egy féltékeny tiszt, szándékosan megkárosította a palántát (letépte a leveleit). De Clieu kapitány az életét is kockára téve, az utolsó pár liter ivóvízét is a kávéhajtások táplálására szánta, de mindezt nem hiába tette: partot ért az életképes növény. Sajnos a „kávélovag” már nem élte meg az első kávészüretet, de az elültetés után több évvel már 20 millió cserje népesítette be a területet.
„A kávé kétkedővé, komollyá, és filozófussá tesz minket.”
Jonathan Swift
A presszógépet a XIX. század végén fejlesztették ki Itáliában, amikor az eszpresszó, vagyis a kis csészényi sötét és erős kávé divatba jött. Az olasz „espresso” expresszt (gyors, sürgős) jelent, ami készítésének rövid időtartamára vonatkozik. Az egyre gyorsabb életvitel „megkövetelt” egy gyors kávékészítési módot, ahol a gyorsaság mellett a magas minőség is folyamatosan tartható. Találékony elmék hamar felfedezték, hogy a gép által termelt gőzt – ezt préselték át az őrölt kávén – a kávéba öntendő tej melegítéséhez is fel lehet használni. A gőz hatására a tej felületén finom hab képződik, amely a kávéba öntve földbarna színű habként jelenik meg, vagyis olyan a színe, mint a kapucinosok (szerzetesrend) csuklyás kámzsájáé. A cappuccino (kapucíner) „kis kapucinos”-t jelent, innen kapta a nevét.
1945-ben Achille Gaggia olasz feltaláló olyan új rendszerű presszógépet konstruált, amely már nem gőzzel működik, hanem forró vizet présel át magas nyomással a finomra őrölt kávén. Ezzel az eljárással lehet a legrövidebb idő alatt a legtöbb aromát kinyerni a kávéból, így válik az eszpresszó olyan hallatlanul finom itallá.
A tökéletes eszpresszóhoz természetesen nem elég a friss és kitűnő keverék, hanem megfelelő presszógép is kell hozzá. Ma már bő választék áll az igényes kávéélvezők rendelkezésére olyan gépekből, amelyeknél összhangban van a funkció, az esztétika, és a felszereltség.
„Nincs a világon olyan probléma, amit ne oldana meg egy csésze kávé!”
Beck Tamás
